Tű a háton
Beküldte Toma - 2013, február 11 - 13:59
Összeszedem magam reggel.
Fájdalom béklyója lábamon, kezemen,
törött múlt-cserepekkel
foltozom össze minden nap
életem - de nem szeretem...
Szedd össze magad! - hallatszik,
szól egy agyonjátszott bakelit lemezről,
aki mondja, meghalt itt,
apám hangja az, sercegve,
de nem beszél a keresztről...
Nem beszél a megváltásról,
karcos lemezeket hagy nekem örökbe,
apja sem beszélt másról,
karcos élet barázdákban,
tű a háton, körbe-körbe...
*
Összeszedem magam reggel.
Virágos koszorú fejemen, szememen,
arany hangszedőtűkkel
új dalt rögzítek, örökül,
átkos bakelitek helyett
mannából sütött lemezen...
Hozzászólások
Toma
2013, február 11 - 14:29
Permalink
Köszönöm, Joe, örülök, ha így
Köszönöm, Joe, örülök, ha így gondolod :)
M. Karácsonyi Bea
2013, február 11 - 14:47
Permalink
Olyan, mintha belestem volna
Olyan, mintha belestem volna a lelkedbe.
Toma
2013, február 11 - 14:53
Permalink
Köszönöm, kedves Sea.
Köszönöm, kedves Sea. Valóban, nincs titok.
Haász Irén
2013, február 11 - 15:14
Permalink
...és a hagyomány
...és a hagyomány folytatódik... érdekesen, újszerűen ábrázoltad. Megkapó vers.
A manna elvileg sütetlenül ehető. Legalábbis bibliai emlékeim szerint...:) Persze itt nem evésről van szó. De akkor hogyan szólal meg, ha sült tészta? Nyilván az elmúlásra utalsz vele, de vagy nagyon áttételes, vagy... képhiba?
Toma
2013, február 11 - 15:41
Permalink
Nem képhiba. Szándékos. A
Nem képhiba. Szándékos. A mannát sületlenül ették a sivatagban.
De ha kell, akkor abból a hit erejével akár lemezt is süthetünk, nem? Nem az elmúlásra utalok, a jövőre. Hogy az "áldásból" új lemezt készítünk, sütve vagy sütés nélkül... de nem magyaráznám ezt.
Hogyan szólal meg a sült tészta? :) Hogyan mozgat meg a hit hegyeket? Hát... ezt csak azt tudja aki hisz. Versekben szólal meg.
Toma
2013, február 11 - 15:43
Permalink
Irénke, nem tudom hogyan
Irénke, nem tudom hogyan olvastad, olvasod, de semmilyen hagyomány nem foltatódik benne. Az első rész a tagadásról szól - karcos rossz lemezekről...
Haász Irén
2013, február 12 - 17:07
Permalink
Toma, apád hangja szól a
Toma, apád hangja szól a karcos lemezről... neki az ő apja szólt a versed szerint... és most, a végén Te mondod fel, akár mannából sütött lemezre...
Ez szerintem már hagyományt jelent. :)))
Zajácz Edina
2013, február 11 - 15:18
Permalink
Összeszedjük magunkat minden
Összeszedjük magunkat minden reggel, a Hit erejével ..
Nagyon jó vers, Toma.
Toma
2013, február 11 - 15:44
Permalink
Úgy biza' :) szedjük :)
Úgy biza' :) szedjük :)
hubart
2013, február 11 - 17:54
Permalink
A hit erejével lehet igazán
A hit erejével lehet igazán "összeszedni" magunkat, arany hangszedőtűje csodákra képes. Gratulálok a versedhez!
Mysty Kata
2013, február 11 - 18:19
Permalink
Ez a reggeli szertartás
Ez a reggeli szertartás ismerős számomra is! Napjaimban
már egymásnak is mondjuk a férjemmel, erőteljesebben , mint eddig! Dupla tűvel...mi találtuk fel...
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2013, február 11 - 19:29
Permalink
Nehezek ezek a reggelek...
Nehezek ezek a reggelek... Tudom...
De - ez a dolgunk, Toma. Jó a versed.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2013, február 11 - 20:05
Permalink
köszönöm Nektek, hogy
köszönöm Nektek, hogy olvastátok, és támogattok a nehéz reggeleken...
seni
2013, február 12 - 00:17
Permalink
'Összeszedem magam
'Összeszedem magam reggel'
így is kell. hsiz van miért és kiért. Gratulálok versedhez, tetszett a mondanivalója.
hzsike
2013, február 12 - 20:05
Permalink
Arany hangszedőtűiddel,
Arany hangszedőtűiddel, nagyon szép dalt rögzítettél!
Jó volt olvasni!