Mosel- völgy, nappal
Beküldte Haász Irén - 2013, október 20 - 15:02
Mint szürke hullámdombok közt
megülő habtaréj,
a Mosel parti halmokon
megül a köd, a dér.
Elmosódik az ív, a szög,
kontúr és körvonal,
semmibe futnak az utak,
nyirkot cseppent a fal.
Leszakadó domboldalak
makacsul meredő
szőlőtőkéi közt megáll,
pihen pergő idő.
Ünnep fonódik rá, s a prés,
a csőkígyó leáll,
némává ájul a vidék,
fáradtan néz a vár,
az éji, báli fényruha
elkopott, színt ereszt,
fényfodrát hajnal oltotta,
sötét, mint a kereszt.
A táj, mint náthás, vén hobó
az utcasarkon, vár
csöpögő orral, hogy újra
ringjon a pfalzi nyár.
Hozzászólások
Schvalm Rózsa
2013, október 21 - 12:17
Permalink
Kedves Irénke! Versed nagyon
Kedves Irénke!
Versed nagyon tetszik.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
hzsike
2013, október 21 - 12:17
Permalink
Nagyon tetszett ez is,
Nagyon tetszett ez is, Irénke. Szép, láttató képeivel elkalauzoltál engem is...
Szeretettel voltam Nálad:Zsike :)
M. Karácsonyi Bea
2013, október 21 - 12:24
Permalink
Ez nekem most nagyon... A
Ez nekem most nagyon...
A környezet ahogy belevittél, mint olvasót magával ragadott, ez egy jó vers.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 21 - 17:38
Permalink
Kedves Irénke! Szeretem a
Kedves Irénke!
Szeretem a verseidet, valami különös hangulat árad belőle, ami fémjelzi a gyakorlott kéz írásait.
A mondanivaló képei peregtek előttem.
Dyona