Csodaforrás
Beküldte Lobra - 2013, december 28 - 17:34
A kies Bükkben futott csörgedezve
a kis patak, hol néhány év előtt
egy natúrgyógyász jött és fölfedezte
a friss vízében rejlő gyógyerőt.
Ki égő kármint addig zöldnek látott,
s a zöld lombokban parázsló rubint,
néhány kortytól a színpompás világot
valós színekben érzékelte mind.
Már nem kérdezték, hogy a pőre város
tavasszal mitől megy vörösbe át,
mért „zöldhasú” a vörös százdolláros,
miért vadítja zöld szín a bikát.
Bevált tehát a bűvös Szinva-koktél;
megtudhatod a gyógyult színvakoktól!
Hozzászólások
Zajácz Edina
2013, december 28 - 23:58
Permalink
Ez jó, nagyon frappáns.
Ez jó, nagyon frappáns. Szuper-szonett:).
Lobra
2013, december 29 - 11:02
Permalink
Köszönöm, Edina. Azt hiszem,
Köszönöm, Edina. Azt hiszem, aligha van annál szárazabb, hétköznapibb téma, mint egy bizonyos érzékszervi elváltozás kórtörténetének vázolása. Ha pedig ez így van, akkor percig sem vitás, hogy a lehető leglíraibb, legpátoszosabb, leginkább emelkedett stílusú versforma, a szonett illik hozzá, nemdebár? Dedebár.
És Boldog Új Esztendőt Kívánok!
hubart
2013, december 29 - 10:12
Permalink
:)) Remek ötletre építetted a
:)) Remek ötletre építetted a verset, és a végén kellően nagyot is szól a poén. Ismerem a kancsalrím-effektust, mint a humor költői eszközét, de nem túl gyakran találkozni vele mostanában. A könnyed tartalom példás verstechnikai fegyelemmel társul, mint ahogy azt Tőled megszoktuk.
Lobra
2013, december 29 - 11:10
Permalink
Köszönöm, Feri, és mindenek
Köszönöm, Feri, és mindenek előtt B.Ú.É.K! Hát igen, Téged nehéz volna orrodnál fogva vezetni: valóban a két záró sor kancsal rímére épül a történet. Amikor az ember ficamokra hajlamos agyában egy ilyen szópár "összecsendül", akkor - legalább is nálam így van - szeretné a lehető legkevesebb erőfeszítéssel megúszni, hogy közreadhassa. Felmerül tehát, hogy limerick készüljön belőle, de ahhoz meg kellene még egy harmadik, az előző kettővel szintén összekacsintó sor. Nem találtam, feladtam, és megnéztem, melyik a következő legrövidebb versforma...
Meggyőződésem - minden nagyképűség nélkül -, hogy a világirodalom számos nagy kincse küözül nem is egy hasonlóan készült, különösen azok, amelyekre a szerzőjük már fölvette az előleget és el is költötte abban a kávéházban, amelyben a pennáját idegesen rágicsálva üldögélt néhány órával a határidő lejárta előtt...
barnaby
2013, december 29 - 11:33
Permalink
Remek versedhez gratulálok,
Remek versedhez gratulálok, igazán üdítően hatott ma rám a kellemes humora...ahogy szokták volt mondani;"van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja...:)Boldog Új ÉVET:Üdv-:b:)
Lobra
2013, december 29 - 23:13
Permalink
Köszi, Barna, öröm a
Köszi, Barna, öröm a számopmra azt olvasni, hogy van még, amivel felüdíthetem a kedves ismerőseimet. Hasonló jókat kívánok Neked is a közeledő új esztendőben. Az említett szólás új a számomra, elteszem a gyűjteménybe.
Haász Irén
2013, december 29 - 17:31
Permalink
:)))))))))))))))))
:)))))))))))))))))
Lobra
2013, december 29 - 23:16
Permalink
A széles mosoly ragadós,
A széles mosoly ragadós, Irénke, úgyhogy köszönöm. Bár másutt ugyanezt a karaktersort látva jutott már eszembe egy olyan, karcsú és csinos féloldalt fekvő afrikai szépség, aki úgy szerzett magának a társadalmi megítélés szerinti szépséget és előkelőséget sugalló hosszú nyakat, hogy európai ember számára elképzelhetetlen mennyiségű rézkarikát szuszakolt fel a nyakára. :)
Lobra
2013, december 29 - 23:18
Permalink
Joe, nem szokatlan Tőled a
Joe, nem szokatlan Tőled a szellemes reagálás: a "színfolt" szót akár kritikusként, akár szemészorvos specialistaként nagyon ide valónak tartom, és köszönöm! :)
hzsike
2013, december 31 - 14:23
Permalink
Ragyogó!!! Nagyon tetszett a
Ragyogó!!!
Nagyon tetszett a versed, kedves Miklós! Jó volt itt.
Szeretettel: Zsike :)
Lobra
2014, január 8 - 20:40
Permalink
Kedves Zsike, köszönöm a
Kedves Zsike, köszönöm a Szilveszter-napi látogatásodat. Most már Új Esztendő van, (megkésett) fogadalmak ideje... Meglátjuk.