Időtlen időben

Előre megy szüntelen, rajtam áthalad,
soha nem hátrál, arcomon nyomot hagy.
Csalókán, hiteget, semmit nem érez,
benne van elrejtve jövő és a végzet.
Óriás gyomrában eltűnt gyermekkorom,
a miértekre kapott válaszok, iskolapadom.
Ő lett tanítóm, akadályt állított,
kapcsolatokat zárt, kapukat nyitott.
Szerelmes időben vált éberré az éj,
alkotás ideje  a fényes nappalé.
Előttem lobogtatott száz színes csodát,
hagyta élvezni a pillanat mosolyát..
Volt csúf idő és számolatlan szépek,
bármi volt, azok  már mind az enyémek.