Burokba szültek

 

 

Burokba szültek, amit felzabáltam,

én vagy a sors, nem mindegy az, melyikünk?

Kivétel lettem mindig a szabályban,

komor derű, beszegezett hegyi kürt.

 

Rossz választások zátonyai között

próbált anyám a járt mederbe lökni,

fortyogó habra olajat öntözött,

csontvázak bűzét takarta a kölni.

 

Egyszer csak nem volt. Álltam ifjan, pőrén,

kezem-lábam mind koloncokkal tele…

Azt hittem addig, véletlen ernyő véd,

pedig keze volt, májfoltos, vén keze!

 

Már megtanultam, milyen boldogság az,

mások fölött tartani a házat.

Hogy engedjék, hogy kiérdemeld, tágas

szív kell, és fejet hajtó alázat.

 

 

Hozzászólások

hzsike képe

Az utolsó versszakba beleborzongtam... Nagyon megérintő!

Mysty Kata képe

 Istenem, de gyönyörű !!Nagy ölelésem..

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Bieber Mária képe

Kedves Irénke!

Remek Versedben sok-sok bölcsesség, élettapasztalat és megérlelt tanulság van. Nagy figyelemmel újra s újra elolvastam, s köszönöm, hogy olvashattam.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Remek gondolatok, és tanulságos is.

Erzsike