Építkezés

Többezer esztendős, közös élmény kötheti össze

mind, aki szép falat üt, falvakat is telepít.

Mint ahogyan jó tégla a tégla fölé szaporázik

és emeletre kerül sorba a más emelet,

terjeng úgy, hízik gyarapodva idők sebes árján

festve aranyfüsttel, toldva beléje mesét,

sok bő napjainak története szájhagyománnyal,

krónikaíróknak megfigyeléseiből.

Mint ahogyan petesejtből, magból élet alapján

égnek szökken a fa, s gyermeket ád a világ,

szent kötelességünk a tudást őrizni, fokozni,

kis levelekből így gyűjteni új koronát.

Évgyűrűim, ahogy szaporodnak, az ismeret ága

folyvást szertefutón kúszik, elárad a szóm.

Szép, telivér szövevényt alkotva gyümölcsöt is érlel,

s alkonyi árnya alatt enyhet a szívnek is ád.

( Az Ab urbe condita - (a város alapításától) hívószóra írt, döntőbe jutott versem)