Talány
Elém állt egy tükör este,
rámnézett és szavam leste.
Nem tagadom, meglepődtem,
mit akarhat itt, előttem.
Eddig mindig szerénykedett,
foncsorja sem kedve-szegett;
erőszaktól mentes, mondom...
kioszthatták: lelket mosson.
Ki lehetett ilyen galád? -
hogy álnokul szórja tanát.
Szembesítsen békés órán
azzal, ahogy hervad rózsám.
Firtatni ezt abbahagytam,
bár...lesem én, lankadatlan.
Szemüvegem is feltettem...
essen reám jobban terhem.
Így stíroltam, akit láttam,
félve, nincs, mi makulátlan.
Épp ez történt, sorolom most,
szinopszisa lett a holtpont.
Két szemem közt rövid az út,
összement és több ráncba fut.
Mintha be is esett volna...
látásom tán ettől csorba.
Orrom keskeny, nyúlottá vált,
bűn, mit a kor megeszkábált.
Inkább mással csatangolna,
mint hogy velem akad dolga.
Ajkam szélén kétoldalt völgy,
ettől ilyen fáradt e hölgy.
Míg a mosoly dombra felér...
kerék-cserét kér a szekér.
A haj?...vele alig van baj.
Igaz, néhol őszül, hajjaj!
De legalább fejemen hál...
föld felé csak néha tendál.
Selyemszálból kenderkóc lett,
arcom báján banya gerjedt,
tekintetem komor-szomor...
hová tűnt a rózsa csokor?
Keresem a lányt, ki pajkos,
(tükör mögé bújt? makrancos!)
simább képű, fiús, vagány...
foncsor kacag: talány...talány...
(2014. március)
Hozzászólások
Bieber Mária
2015, április 28 - 23:06
Permalink
Kedves Éva! Derűsen olvastam
Kedves Éva!
Derűsen olvastam remekül megírt versedet. Tetszik a vershelyzet, az alapötlet, ahogy az eléd álló tükörben látottakat jó humorral, kellő öniróniával lefestetted.
Azért a talány megfejthető: Benned maradt az a régi éned is!
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, április 29 - 21:09
Permalink
Kedves Mária! Örülök, hogy
Kedves Mária!
Örülök, hogy mégiscsak meg lehet találni azt a pernahajder lányt a sorok között. :)
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat. Éva
hubart
2015, április 29 - 08:13
Permalink
Érdekes témafelvetés
Érdekes témafelvetés tűkörbéli önmagunkkal szembesülni. Azért talán nem annyira vészes még a helyzet, mint ahogy öniróniával prezentálod! :) No és van egy igen fontos tényező, ami mindenért kárpótol: a belső éned, ami bizonyára bölcsebbé, kiegyensúlyozottabbá vált a múló idővel! Szeretettel olvastalak. :)
Sztancsik Éva
2015, április 29 - 21:11
Permalink
Nagyon jólesik, hogy
Nagyon jólesik, hogy ellátogattál hozzám, megtisztelőnek érzem és köszönöm szépen. :)
Nos...tavaly ilyenkor óta (kb. akkor íródott) még többet "értem"...reménylem. ;)
Szeretettel fogadlak mindig. Éva
Haász Irén
2015, április 29 - 15:13
Permalink
Kedves önirónia... :))))
Kedves önirónia... :)))) Csatlakozom az előttem szólókhoz.
Sztancsik Éva
2015, április 29 - 21:13
Permalink
Én pedig hálásan köszönöm a
Én pedig hálásan köszönöm a csatlakozást. :) Örömmel tölt el, ha szívesen olvastad.
kolevandras
2015, április 30 - 17:32
Permalink
Nagyon tetszik a könnyedség
Nagyon tetszik a könnyedség és a báj ebben a versben. Remekül játszottál a szavakkal és ezért a vers "pozitív" maradt, a gúnyos önironia ellenére is!, A kiváló humorod pedig még feljebb emelte a mínőséget! Gratulálok!
Sztancsik Éva
2015, április 30 - 21:24
Permalink
Kedves András! Nagyon
Kedves András!
Nagyon köszönöm értő olvasásodat és véleményedet, amiből arra merészkedek következtetni, hogy szimpatizálsz a gondolataimmal, netán...még kicsit "vesémbe" is látsz. :) Szeretettel fogadtalak. Éva