Utólag
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, augusztus 13 - 20:45
Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? -
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)
Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) -
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?
A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) -
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.
És a Nap az égről... gondolom, túl-gurul...
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul. -
Ha semmivé váltam, ha lelkem kóborol,
maradhat-e könnyem, miből igyon pokol?
(De utólag ugye... egyszer feloldozol?)
(2015. augusztus)
Hozzászólások
Balla Zsuzsanna
2015, augusztus 14 - 08:28
Permalink
Kedves Éva!Semmi sem fog
Kedves Éva!
Semmi sem fog változni. mint ahogy nem változott azóta sem, amióta édesanyám egy szenteste örökre lehunyta a szemét. Süt a nap, a felhők jönnek-mennek. De azóta üresebbek a napok, s tudjuk ő mit, hogyan és miért csinálna. Mikor lenne büszke rám, és min álmélkodna el. Hiányzik. S ez a legtöbb, ami maradhat utánunk a hiány.
Sztancsik Éva
2015, augusztus 14 - 19:13
Permalink
Kedves Zsuzsanna! Nagyon
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és gondolataimhoz fűzött szavaidat szintúgy. Szeretettel. Éva