Sosem volt makulátlan
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, január 30 - 08:51
Nincs levegő, bennrekedt a szusz;
fojtogat a bizonytalan káosz -
nyugalom szól a távolból vissza:
fizess még a biztonság árához.
Nincs már pénz se', koppan a semmi;
sok elköltött lélek-garas helyén
csillog néhány lepattogzott szilánk -
többségében szúrósan hitszegény.
Nincs levegő, bennrekedt a szusz;
belső kertben pusztulnak a rózsák -
szirmuk hullik emésztetlen múltra,
... hulladékként vér-körüket róják.
(2016. január)
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, január 30 - 16:56
Permalink
Kapkodjuk a levegőt,
Kapkodjuk a levegőt, igen..."Hulladékhegyek között"...Hitszegény KözHANGULATBAN! Zokogjunk!!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2016, január 31 - 14:52
Permalink
Kedves Katám! Igen... így is
Kedves Katám! Igen... így is lehet értelmezni, de én inkább az ember belső rémületét, hangjait igyekeztem megjeleníteni, ami a saját lelkével, életeseményeivel kapcsolatos. Örülök, hogy jöttél, szeretettel fogadtalak most is. Hálásan köszönöm az érdeklődést. Éva
Becca
2016, február 1 - 13:30
Permalink
Szomorú és kemény vers, szép
Szomorú és kemény vers, szép a formája is nagyon.
Sztancsik Éva
2016, február 2 - 18:43
Permalink
Véleményed mindig megtisztelő
Véleményed mindig megtisztelő és nagyon kedves számomra. Köszönöm szépen.