Szuvenír a vállamon
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, február 15 - 18:53
Varrt egyszer a szerelem
nekünk folt-takarót... -
aprólékos öltéssel
hímezte, csodamód.
Felöltöttük magunkra
szenvedély-palástját...
darabjaim bársonya
örömmel talált rád.
Itt hagytad e pokrócot
grátiszként vállamon...
kifakult, mint én magam,
s nincs mire váltanom.
Szemfedelem lesz végül,
halált átragyogva -
nézzük ezt mi magasból,
párban... csillagsorba'.
(2016. február)
Hozzászólások
lnpeters
2016, február 15 - 19:01
Permalink
Az első strófa szép, mint az
Az első strófa szép, mint az álom.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2016, február 15 - 19:16
Permalink
Nagyon köszönöm véleményed,
Nagyon köszönöm véleményed, Miklós. Már-megérte sorokat formálni a gondolatomból. :) Üdv. Éva
Mysty Kata
2016, február 16 - 11:33
Permalink
Így ám, az élet -
Így ám, az élet - ajándék...átkísér a túloldalra is! de addig még élvezzük, amennyire engedi nekünk a sorsközönség.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2016, február 17 - 17:55
Permalink
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen látogatásodat, szavaidat, kedves Kata. :)
Bieber Mária
2016, február 16 - 22:38
Permalink
Kedves Éva! Nekem az egész
Kedves Éva! Nekem az egész vers tetszik. Az első versszak talán a legjobban, de a többi is szép sorban. Gratulálok szeretettel.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2016, február 17 - 17:56
Permalink
Mária kedves! Nagyon örülök,
Mária kedves! Nagyon örülök, ha tetszett. Jöveteled most is megtisztelő, köszönöm szeretettel.
hubart
2016, február 17 - 09:57
Permalink
Jó szimbólum, szép lírai
Jó szimbólum, szép lírai megfogalmazás.
Sztancsik Éva
2016, február 17 - 17:57
Permalink
Nagyon szépen köszönöm
Nagyon szépen köszönöm véleményed, kedves Feri. :)