Alszik a csend

Alszik a csend

Alszik a csend,

odabent csak a szív zaja

nincs nyugalomban.

Kormos az ég,

belereng éj mély szava,

sápad a holdfény.

Ülj ide most,

ne feledd, tenyerembe Te

álmot igértél'.

Suttog a fény,

szine-holt pillangó volt az,

verdes a szárnya.