Nemsokára
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, április 22 - 19:10
itt hagyom az ölelést érzelmekbe kötve...
nem párat, számtalant és mindet külön kötve -
szótlan ajkam pecsétje zár minden csomagot,
így azokat egyenként lesz illő bontanod
itt hagyom az érintést gyöngédség-kosárban;
nem egyszerű vesszősben, lélekfűz kosárban -
s míg gondolatban tördelsz törékeny terhéből...
csihad éhed borzongva a "nincs már" testétől
itt hagyom a szellemem vándorfelhőt szőve...
követve figyel majd, mint mennyei nézőke -
felpillantva ámulhatsz nyájas kék-foltocskán;
(oda se neki) vedd úgy: rád mosolyog orcám
itt hagyok még verseket, sor-faragványokat...
(nehézkes, szétszórt, bensőm okádta tákolat)
kidobhatod szemétbe, hisz senkinek sem kell;
bár, visszaszülethetek... hagyjál egy kötettel
(2016. március-április)
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, április 23 - 18:17
Permalink
Legyen még sokára az a
Legyen még sokára az a nemsokára! A lélek gyümölcseit hagyod Évikém, és ez töltsön le elégedettséggel...Versed engem azzal töltött el.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2016, április 23 - 19:28
Permalink
Kedves Katám! Szeretettel
Kedves Katám!
Szeretettel teli hálával köszönöm most is figyelmedet, jóleső megjegyzésed, örülök neked. S annak is, ha némi hatást képes voltam kiváltani. :) Kellemes napokat kívánok! Éva
Haász Irén
2016, április 24 - 14:49
Permalink
Ajjaj, odébb lehet az még,
Ajjaj, odébb lehet az még, hálistennek...
Sztancsik Éva
2016, április 26 - 18:39
Permalink
Talán igen, talán nem. :) :(
Talán igen, talán nem. :) :( Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél jelenléteddel.