Támadunk, míg feltámadunk
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, március 7 - 19:25
Isten nevében csak öltek, csak öltek...
azóta, hogy hittel bombázták a földet -
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;
jelenünk sem különb, békéink kurták.
(Hinnem kéne abban, amit ennyi vér
mos? És templomaikban imát enni kér
most eleven és holt és a "közvetítők"?
Küldhetne az Úr még több felderítőt.)
Mit ér ölni, ölni, mindet, ha mást hisz?
Eltorzított Nagy Könyv, esti mise grátisz.
Kiforgatott szavak, álszent látomások...
ragadós bordó méz... sóhajtsd fohászod:
"Hitetlen és hithű, számít ez bármit?
Milliók halála nem ér egy hajszálnyit.
Az áldozatokból gyilkosokká válnak...s
újfent tanok rendje feszül egymásnak.
Ágál még több oldal, istápol, nyomban.
Felajzott a tömeg, baltától csont roppan.
Elkezdte valaki, mindegy is talán, ki -
de
Isten nevében!... ideje leállni."
Feloldozás.
Feltámadás.
Osztozás.
Számadás.
Papolás.
Csapás.
Láss.
(2016. február)
Hozzászólások
Haász Irén
2017, március 8 - 16:09
Permalink
A vallás a nép ópiuma- mondta
A vallás a nép ópiuma- mondta - talán Marx? -azt meg tudjuk, hogy a kábítószertől mindenféle hagymázas álmok kerülnek elő, sötétség, ködgomoly és lidércek...:)))))
Sztancsik Éva
2017, március 8 - 18:20
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy olvastál, szóltál, Irénkém. :) Értem a "tréfát", de én ezt ettől azért sokkal komolyabb gondnak vélem. Az álmok, kábulatok, lidércek (többnyire) elférnek a fejünkben és általában nem tömegpusztítanak... konkrétan. Szeretettel láttalak.