Meddőség
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, március 25 - 12:59
Üres a fej, gondolatkihalt,
nem érezni, csak a lüktetést -
tavasz van, de belül zord idő,
csírázatlan magvak szerteszét.
A termőföld hideg, szikkadt
és merészebb jövőt álmodik -
ahol nap süt, a hantokon kék
írisz röpköd, élet lakozik.
A kopárság fájó, lehangol...
a megrekedt dolog pusztító -
ám jobb néki mégis odabenn;
a remény e pusztán túl nyíló.
(2017. március)
Hozzászólások
hubart
2017, március 28 - 08:42
Permalink
Drága Éva, ha teszünk is érte
Drága Éva, ha teszünk is érte, akkor előbb-utóbb kicsiráznak azoka magvak, és kivirul a magyar puszta! Álmodjuk csak együtt azt a merészebb jövőt! :) Reményteli soraidat szeretettel olvastam!
Sztancsik Éva
2017, március 28 - 18:48
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Feri.
Köszönöm szépen, kedves Feri. :)
Szepesi Zsuzsanna
2017, március 28 - 16:39
Permalink
Kedves Éva! Melegítsen téged
Kedves Éva! Melegítsen téged is a hit, hogy megéri még...
Szepesi Zsuzsanna
Sztancsik Éva
2017, március 28 - 18:48
Permalink
Drága Zsuzsanna! Szeretettel
Drága Zsuzsanna! Szeretettel köszönöm szavaidat.