Hajnalodsz

Beküldte titus56 - 2017, május 28 - 07:48
Hajnalodsz
 
Szénfeketén gyűr ma ráncot,
a sötétség csillagtáncot
eltakarva hull a földre,
hold a szemét bekötötte,
 
és fénytelen csend-csalitban,
mint egy átokverte sírban,
elkószált álmok hevernek,
fény borzolja fel a kertet,
 
tegnapból most mára ébred,
ég alján a nap teérted,
apró fények tornyosulnak,
eléd térdel le a múltad,
 
éjbe felejtett kövekre
nehezül a bánat terhe,
új dallamot fon az ének,
felragyogva látlak szépnek.

Hozzászólások

Szepesi Zsuzsanna képe

Szepesi Zsuzsanna

2017, május 29 - 10:55

Egyetlen, többszörösen összetett mondatba fontad egy érzés újjáéledését. Jól értem-e? Örömmel olvasom verseidet, ha nem is írok kommentet. Csupa jó szándék vezérel, mikor azt írom: ilyenkor ne csak vesszőt használj. Gratulálok!

Szepesi Zsuzsanna

titus56 képe

titus56

2017, június 1 - 20:32

Nagyon köszönöm! Valóban, amolyan egylélegeztnyi szófolyam volt a szándék.