Pecsétviasz

Beküldte titus56 - 2017, június 18 - 17:18
Pecsétviasz
 
Felkelni lesz-e még okom,
megint, megint, megint,
omlásnak indult szirtfokon,
ha gyarlóságom vádolom,
a szél, ha meglegyint,
halvány, tünékeny esteken,
el-eltűnődve testeden,
ébredni mondd, ki int?
 
Utamnak végén hol leszek?
halott, sovány vigasz,
ha útjaid közt elveszek,
örökre rám nőtt jelmezed
hazudja, hogy igaz,
s a felhők mind kibomlanak,
átázott ingként hordalak,
bíbor pecsétviasz.
 
Sötétjeidben hol vagyok?
majd hogy jutok haza?
Avartól fénylő, vén padok,
mellettem bukott angyalok
vergődő, zord hada.
Fényed köröttem, szédülök,
titokban melletted ülök,
elér a csend szava.

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2017, június 19 - 12:43

Siess! Az éj már túl közel,
gomolygó köd takar,
suttog a csendje, dúl, ölel,
semmivé zúzva úgy föd el,
akár a holt avar.
Könnyem a fények pergetik,
leszek az emlék, percekig,
ha nem jössz el hamar.
 
 
 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

titus56 képe

titus56

2017, június 20 - 07:18

Csilla drága, ez egészen pazar. Gratula.

hubart képe

hubart

2017, június 20 - 08:15

Nagyszerű vers, Laci, és a Csilla válasza is méltó hozzá! :)

titus56 képe

titus56

2017, június 24 - 20:05

Nagyon köszönöm Ferenc.

 

Csilla képe

Csilla

2017, június 20 - 08:23

Ó, ez csak halovány visszatükröződése az eredetinek:), mármint  az én nyolcasom. :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2017, június 25 - 12:49

Gyönyörűség volt, olvasni is. Gartulálok, kedves Laci!. :)