Bogár Imre szabadsága (ballada)

Bogár Imre szabadsága
(ballada)
 
Harangok rínak a messzi pusztaságon,
ahány átkos zsandár, az Isten verje meg,
büszke Bogár Imre kezén, lábán járom,
még a délibáb is, ej, láncain remeg.
 
Vót' nékem, vót' nékem ingem is, gatyám is,
szép deres lovammal a szelek se bírtak,
vót' nékem, vót' nékem gyönyörű babám is,
ki után sötétlő estelente sírjak.
 
Deli Marcsa lelkem, tartson meg az Isten,
harangos szoknyádat szellő lebegtesse,
ha majd a síromon holdsugár se pisszen,
lovamnak patkóját kötözd bé' egy este,
 
temető csöndjébe síromhoz vezesd ki,
békétlen lelkemnek táltos paripáját,
tapodni nem hallja a faluban senki,
táncoló léptének zengő muzsikáját,
 
hátára felkaplak, elszállunk az égig,
fekete felhőkbe sűrű rendet vágok,
bujdosó lelkünket csillagok kísérik,
a Tejúton lelünk áldott szabadságot. 

Hozzászólások

Csilla képe

Régi kort idéző a versed felező tizenketteseivel, kifejezéseivel és tartalmában is. Ritkán talál manapság az ember balladát a kortárs versek között, örömmel olvastam, a zárása pedig remek.

:)

 

titus56 képe

:) Nagyon köszönöm Csilla.

Haász Irén képe

Nagyon tetszett!