Párizs lábainál
Beküldte titus56 - 2017, szeptember 7 - 17:56
Párizs lábainál
Akárhogy, de Párizst látni kellett,
ahogy az Eiffel kontúrja mellett,
lágy sötétség hömpölyög az sarkon,
s a Monparnasse lámpáiról
az utcára párolog egy sanzon.
A vén Szajnán csordogál a bánat,
Jim Morrison, míg "bérelt szobádat"
csak árva, fénytelen hold kereste,
Père-Lachaise fölött
halkult szárnyon suttongott az este,
majd Piaf, Enescu, Cyrano árnya,
mielőtt leplével körbezárna,
tűz-homlokomra lassan csend szitál,
az Öreg Hölgy rozsdában ragyog,
és leülök széttárt lábainál.
Hozzászólások
hubart
2017, szeptember 8 - 08:48
Permalink
Nagyszerű vers, Laci!
Nagyszerű vers, Laci! Gratulálok!
titus56
2017, szeptember 8 - 15:53
Permalink
Köszönöm Feri, és a
Köszönöm Feri, és a segítséget is.
M. Karácsonyi Bea
2017, szeptember 8 - 09:57
Permalink
Nagyon-nagyon tetszik,
Nagyon-nagyon tetszik, gratulálok szeretettel.
titus56
2017, szeptember 8 - 15:53
Permalink
Nagyon köszönöm.
Nagyon köszönöm.
titus56
2017, szeptember 11 - 09:34
Permalink
Nagyon köszönöm.
Nagyon köszönöm.
Mysty Kata
2017, szeptember 8 - 23:05
Permalink
Pompás Párizs-i hangulat,
Pompás Párizs-i hangulat, magával ragadó!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
titus56
2017, szeptember 11 - 09:35
Permalink
Köszönöm Kata.
Köszönöm Kata.