Alagút(v)iszonyok
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, szeptember 29 - 20:46
végtelen sötétség
nappal is a vakság
lúgként maró éhség
- a tarlót aratják -
(r)idegroncsba harap
a sorvatag elme
lepattan egy darab
kukacokkal telve
együgyű, szánalmas
botladozó lélek -
csak múlni alkalmas
míg rágja a féreg
.....
Nem érted ezt, érzem,
hogyan írjam másként?
Járj tovább mesékben...
ott kaphatsz rabnál fényt.
(2017. szeptember)
Hozzászólások
Haász Irén
2017, szeptember 30 - 14:14
Permalink
Értem én, úgy érzem... épp
Értem én, úgy érzem... épp ezért kellenek a mesék, a mákony, a Fantasy - ez a divat most az irodalom folyóján...
Sztancsik Éva
2017, október 14 - 17:44
Permalink
Örömmel láttalak, Irénkém.
Örömmel láttalak, Irénkém. Nagyon szépen köszönöm olvasásod és szavaidat. Ölelésem. Éva
lnpeters
2017, október 21 - 12:23
Permalink
Hm...
Hm...
Érdekes, helyenként gondolatébresztő...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2017, október 24 - 19:49
Permalink
Köszönöm, László. Örülök,
Köszönöm, László. Örülök, hogy olvastál. Üdv. :)