Hordja már a szél
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, október 3 - 18:55
Szent Mihály havának hűvös könnyeit
hordja már a szél, kopott tetőkre hull
sóhajunk megannyi feslő éjszakán.
Zizzenő egekbe nyúltak vágyaink,
pisla csillagok közé emelt a kéj,
s ott bizsergett csontjainkban édesen.
Őzszemednek kis hajói még csendben
ringatóznak lelkem titkos öblein,
s én hagyom sodródni árva szívemig.
Tán egy őszi este erre jársz megint,
szenvedélyünk mély tavába süppedünk,
s Holdanyánk ezüstös fénye átölel.
Hozzászólások
hzsike
2017, október 3 - 18:57
Permalink
Kedves Erzsike!
Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Haász Irén
2017, október 3 - 19:32
Permalink
Kedves Erzsike, szépséges a
Kedves Erzsike, szépséges a versed, nagy szeretettel olvastam.
Nagygyörgy Erzsébet
2017, október 3 - 20:05
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen a helyezést, boldoggá tett.
Erzsike
Nagygyörgy Erzsébet
2017, október 3 - 20:06
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Örülök, ha neked is tetszett, ölellek.
Erzsike
hubart
2017, október 3 - 20:18
Permalink
Nagyszerű versedhez
Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok!
Nagygyörgy Erzsébet
2017, október 4 - 11:10
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm szépen, én örülök, ha méltónak találtatott szerény versem.
Erzsike