Időmarás

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, október 8 - 20:22
 
Észre sem vettél. 
Én nagyon láttalak. 
Csukott szemem
ablakán át kiesett
az idő, omlottak
a bezártság-falak.
 
Ott álltál háttal
közös életünknek,
hajadból vagány
jövőkócok csüngtek -
annyira 
annyira 
vágytam
kifésülni mindet,
s közéfonni
saját tincseimet...
Ám egyszer 
eltűntél.
Hirtelen
minden időt 
zsebre tettél -
és biztosan
(ahogyan ismerlek)
szerteszét engedted
valahol, akárhol,
ahol...
pirosak a rétek
és fehérek az éjek
és a szavak nefelejcs-
kékek, ott...
ahol nekem sosem
volt, sosem lesz
helyem.
 
És én azóta keresem
azt a néhány percem,
amikor megálltak 
az órák -
temiattad
bennem.
 
(2017. október)
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, október 8 - 21:43

 Most ez telibe talált! Nagyon eltaláltad , szerettem!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, október 11 - 23:29

Köszönöm szépen, Katám, hogy olvastad. Örülök, ha tetszett. :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, október 9 - 16:41

Nekem is nagyon tetszik!

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, október 11 - 23:30

Hálás köszönet a látogatásért, Irénkém. 

Csilla képe

Csilla

2017, október 9 - 19:16

Csatlakozom a többiekhez. Mélyről jövő, természetes hangú, gratulálok!

 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, október 11 - 23:30

Köszönöm szépen, kedves Csilla. :)

hubart képe

hubart

2017, október 9 - 22:00

Jó szabadvers. Gratulálok! 

 

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, október 11 - 23:31

Nagyon köszönöm, Feri. Megtisztelsz véleményeddel.