Jelenlegi hely

Végső számvetés

Beküldte titus56 - 2017, november 14 - 19:18

Végső számvetés

(Villon ciklus)

Megírtam hát a Testamentumot,

strófáit a vak sors kimérte,

ha temetnek, kerüld a templomot,

hisz minden szusszanás megérte,

mit szerelmek tüzében leheltem,

nem voltam sohasem áldozat,

az életet is tréfára vettem,

a sír is be, tréfásan fogad.

Csaltam, loptam, de nem voltam hazug,

életemnek megvolt az ára,

a nőcskék nekem kellették maguk,

nekem zörgött a cella rácsa,

voltam koldus, és úr is éjszaka,

szoknyák alatt űztem lángokat,

mostra elnémult életem szava,

a sír is be, csendesen fogad.

Éltem bizony, és ez már nem kevés,

most itt fekszem rút rongyaimban,

mert eljött az utolsó számvetés,

nincs szerelem, vagy romjain van,

reményem sincs, hogy rólam mesélnek,

elfelednek mint halottakat,

ha elzengett az utolsó ének,

a sír is be, daltalan fogad.

Ajánlás

Herceg, ki sárból élt az sárba vész,

a barna föld örök nyugtot ad,

bár úgy vélem a föld nagyon merész,

hogy magába ma engem fogad.

Haász Irén

2017, november 17 - 17:25

Nem vagyok kibékülve az első vsz.-kal... főleg az életemre-megérte... bocsánat. Tőled többet várok.

titus56

2017, november 18 - 15:48

Teljesen igazad van, ennél gyengébb sort már rég írtam le, megpróbáltam finomítani. Köszönöm figyelmedet.