Az én utam

 
 
Nekem senki se mondta meg,
sem a saját köröm, se másik –
de február volt, holtszezon, 
hamis szívek rogyásig.
 
A bádoghangú friss szél tán
még érzelmet is megmásít –
csak átutazó vagy, s bennem 
kísértetváros ásít.
 
Hogy az utcád nem egyenes,
csak úgy hívják – én nem tudtam,
de rájöttem, bár nem szóltak: 
az én utam egy másik.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Szép a Te "utad", Irénkém.

Ölellek. :)

Csilla képe

Szép, az első sorod meg is ihletett... , bár teljesen más témában született egy vers. 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Néha nem egy az út mindenkinek, de néha kerszteződhetnek, szép vers.

Erzsike

Mysty Kata képe

Jó ezt idejében látni, és eldönteni!!!

Remek versednél mindig szívesen időzöm...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Hm...

Zavarba ejtően szép...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Nagyon köszönöm a véleményeket!

Bieber Mária képe

Nagyon szép vers. Örülök, hogy az én utam elhozott idáig, és elolvashattam!

 

Bieber Mária

(Hespera)