Decemberi ábrándok
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, december 31 - 20:13
Panaszkodnak a fák az endrődi kertben,
(megremeg néha egy ottfeledett levél)
vörösről, meg zöldről ábrándoznak ágak -
fakó, szürke bőrük hamar-tavaszt remél.
Hiába mesélem, hogy az még messze van,
az év éppen most fog fordulót váltani -
toporog, háborog, míg új cipőt keres...
erős talpút, lakkost, hogy abban járja ki.
Néhány hónap csupán, mire betöri azt,
s akkor aranyfelhőt, lármás színeket lép -
nevető gödröket a fázós arcokra...
s csicsás ruhát rátok, ami télig megvéd.
(2017. december 30./31.)
Hozzászólások
hubart
2018, január 2 - 20:15
Permalink
Hát, úgy igazábból még tél
Hát, úgy igazábból még tél sem volt, de én is a tavaszt várom már! :) Jó volt versedet olvasni!
Sztancsik Éva
2018, január 3 - 18:54
Permalink
Milyen igazad van, kedves
Milyen igazad van, kedves Feri. :) Én sem vágyom kemény télre. Ha választani kéne, akkor inkább forró nyár, mint fagyos tél. Hálás köszönet olvasásodért.
Haász Irén
2018, január 3 - 18:34
Permalink
... a lakkcipőben már a
... a lakkcipőben már a vízkeresztre, farsangra készül...
Sztancsik Éva
2018, január 3 - 18:55
Permalink
Irénkém, kedves! Nagyon
Irénkém, kedves! Nagyon örülök, hogy a vidámabb sarkát kaptad el. :) Köszönöm és ölellek.