Marék föld és déli harangszó

Tolókocsiját az ablakhoz gurította, és csak bámészkodott. Eukaliptusz fák meredtek rá némán. Magában a napokat számolgatta. Mire barátja beszerzi, amit kért, az legalább 2 hét. Postára adja, elküldi… talán egy hónap múlva ideér. Nem, semmiképpen nem kaphatja meg előbb!

Minden áldott este az ablaknál ült, és örült, hogy ismét eltelt egy nap.

Valamivel számításai előtt megérkezett a várva várt csomag, éppen a 80. születésnapja előtt! Gyermeki lázzal kezdte kibontogatni, kezei remegtek az izgalomtól. Nem csalódott! A kibontott dobozban befőttes üvegek sorakoztak, gondosan felcímkézve: Zala, Somogy, Heves…, mind a 64 megye neve rajta volt az üvegeken. S minden üvegben ott volt, abból a megyéből származó föld, amit a címke takart. S még külön egy üveg, amiben víz volt. „Tisza vize”- olvasta a feliratot. Határtalan boldogság szállta meg! Sorban, mindegyik kis üvegbe beleszagolt. Hazai föld illata! Kezével mindegyikbe belenyúlt, morzsolgatta. Áhítattal nézte, szagolta. Próbált különbséget tenni a somogyi, zalai, alföldi homok, illetve föld között. Utoljára hagyta a folyóvizet. A Tisza! Tisza vize! Nahát! Ez tényleg meglepetés volt, erről nem tudott!

Elővette az előre elkészített Nagy- Magyarország térképet, és elhelyezte területenként az üvegeket. A megyéket pici, magyar zászlókkal választotta el. Azok alkották a határokat. Majd nagyon óvatosan mindegyik üvegből abba a vidékre szórta ki a földet, ahonnan származtak. Egyedül a folyóvizet nem öntötte ki, mert nem akarta, hogy elpárologjon. Elkészült, amit annyira szeretett volna: Nagy- Magyarország térképe! Igazi hazai földdel! És kis zászlókkal! Órákig gyönyörködött benne. Szemei előtt megelevenedett a táj. Szőkén hömpölygött a Tisza, fölötte kérészek táncoltak boldogan. Gémeskutak és szénakazlak szóródtak el az Alföldön. A Nagy Magyar Alföldön!

Gondolatai messze szárnyaltak. Belevetődött a magasra szedett szénába, érezte az illatát. Otthon anyja várta frissen fejt tejjel…

Aztán meghallgatta a csomagból előkerült CD lemezt. Déli harangszó! Maga előtt látta a kis falusi templomot, ahol gyerekkorában fogadta Isten áldását, s hallgatta a harangok érces kondulását.

Egyszer a törökverő Hunyadi képe jelent meg előtte, ahogyan déli 12- kor kiűzi az ellenséget Nándorfehérvárról, máskor meg családja, ahogy az ebédnél apja elmondja az áldást, s mire megkondultak délben a harangok, ők már asztalnál ültek, előttük a gyönyörű, gusztusos, gőzölgő tyúkhúsleves!

A húsleves illata orrában keveredett az anyaföld illatával. A kis térképen minden nap javítgatott valamit. Hol egy kis felborult zászlócskát, hol a homokot egyengette simábbra az Alföldön. Majd az egészet kivilágította. Ragyogott, tündökölt a Szent Haza!  Ettől szebben, csak a lelkében ragyogtak az emlékek…ott távol, a kenguruk földjén.