Ripők
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, január 24 - 20:12
Az érdemtelenek nagy szigetén
tapsorkán morajlik más sikerén -
(tenyerem vöröslik, fáj is néha...
hagyni kéne ezt már, lennék léha)
.....
Akit nem hizlaltak elég ésszel,
annak agysejtjein dúl a kényszer
futni hosszú távon "aranycipők"
nélkül, annak neve...az, az: ripők.
Pökhendi, kérkedő, faragatlan
fazon, s épp erre tart sas-alakban
és vállamra röpül, csőrét mélyen
a húsomba vájja, hogy (jaj) féljem,
féljem őt, amíg majd szívja vérem -
rogyadozva tűrjem, bőröm égjen,
ahogy falja, nyeli bensőm mohón,
kéjjel...de elég! Hess, uralkodóm!
.....
Az érdemtelenek nagy szigetén
lelkesen tapsolok; lám, mily erény -
tenyerem vöröslik, fújom néha...
(szentül delejez a "más" szisztéma)
(2017. december / 2018. január)
Hozzászólások
Haász Irén
2018, január 25 - 17:52
Permalink
Hogy kerültél Te arra a
Hogy kerültél Te arra a szigetre, Évikém...?! :))))
Sztancsik Éva
2018, január 25 - 19:53
Permalink
Kiraktak. :) :( Köszönet a
Kiraktak. :) :( Köszönet a jelenlétedért. Ölellek.
hubart
2018, január 26 - 13:51
Permalink
Valami hasonló szigetre engem
Valami hasonló szigetre engem is csábÍtottak, de széles ívben elkerültem... Lehet, hogy egyre gondolunk.
Sztancsik Éva
2018, január 27 - 14:17
Permalink
Valszínűleg hasonló
Valszínűleg hasonló hullámhosszon mozgunk, kedves Feri. :) Köszönet.
Sztancsik Éva
2018, január 27 - 14:18
Permalink
Bocsánat: valószínűleg...
Bocsánat: valószínűleg...