Gyötrelme édes
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, március 1 - 17:51
Egy kellemes nyáreste a szabadban,
hűs fű, s harsány nevetésed felvidít -
karodból úgy buggyan ki az ölelés,
hogy fészkére térő lelkemen simít.
Gyújtósként hat rám réveteg nézésed,
szemed szikra, mellyel szítod a tüzet -
szívem máris rőt lángok mardossák,
vérem izzik és bőrt szánt a hevület.
Kóstolgatunk...ajkunkat kínálgatva,
kecses bájjal szed ízekre a gyönyör -
főfogás a vágyunk, s közös köretek,
ó, kedvesem, lassan jóllakás gyötör.
(2018. február, átdolgozás)
Hozzászólások
Haász Irén
2018, március 2 - 16:57
Permalink
"Fájása édes, hadd fájjon,
"Fájása édes, hadd fájjon, hagyom"...
Jó volt olvasni, Évikém!
Sztancsik Éva
2018, március 3 - 10:43
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Irénkém. :)