Csírabölcsőben
Beküldte Haász Irén - 2018, augusztus 29 - 16:46
Marionett zsinórokon rángat
rendezőnk, a feltétlen haszon.
Teheti, a szepegő alázat
nem hérosz, csak emberroncs-halom.
Sose volt hős. Amióta élhet,
ebben nőtt fel, ez lett istene.
Csoda-e, hogy amit még remélhet,
rangot, pénzt magára hintene?
Filozófiák csírái szépen
kibomlanak s vihart vetnek el,
s hogyan lesz a földnek békessége,
a kérdésre egyik sem felel.
Hozzászólások
Csilla
2018, augusztus 29 - 17:34
Permalink
Valóban, képtelenek vagyunk
Valóban, képtelenek vagyunk felnőni az élethez. Mit arathat, aki vihart vetett? Kitűnő vers, találó címmel, gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2018, augusztus 31 - 13:37
Permalink
Köszönöm szépen, Csilla!
Köszönöm szépen, Csilla!
hzsike
2018, augusztus 29 - 18:18
Permalink
Remek vers, magvas
Remek vers, magvas mondanivalóval.
Gratulálok, Irénkém. :)
Haász Irén
2018, augusztus 31 - 13:37
Permalink
Köszönöm, drága Zsikém!
Köszönöm, drága Zsikém!
hubart
2018, augusztus 29 - 20:47
Permalink
Sok igazság van ebben a tömör
Sok igazság van ebben a tömör versben, Az istene - hintene és a vetnek el - nem felel igen szép rím.
Haász Irén
2018, augusztus 31 - 13:38
Permalink
Örülök, és köszönöm, Feri!
Örülök, és köszönöm, Feri!