Augusztus huszadika ürügyén

Sápatag virágok

A Nyarat siratják;

Dollár-hordák szolgái a

Fegyvert tisztogatják.

 

Hazánk nagyobb része

Hulló szirmú rózsa,

Kisebb része a butaság

Utolsó csatlósa.

 

Jövő reménysége

Szakadékba rejtve;

Rongyos-véres jövőképek

Egymást verik fejbe.

 

Sápatag remények

Jelent ostromolnak;

Messzi álmok erdeiben

Csavarog a Holnap.

 

Kicsi országomnak

Egész múltja sáros,

Mindenfelől szegény régi

Magával határos.

 

Sarokban duzzogva

Sült galambra várunk;

Be kellene foltoznunk már

Szakadt múlt-kabátunk.

 

Sápatag Jelenben

Minden sóhaj árva;

Retteghetünk a kihalás

Dobozába zárva.

 

Megpuhult a világ

Kocsonyás fej-lágya,

Nagy bajok jöttét hirdeti

A “jobb élet” vágya.

 

Vagy sok kis közösség

Nagy egységgé békül,

Vagy Atlantiszként süllyedünk -

Identitás nélkül.

 

Magyarok csillaga

Nehéz sorsát futja;

Szent Istvántól mostanáig

Rögös volt az útja.

 

Virradunk-e mához

Néhány tucat évre

Szent István és az új kenyér

Magyar ünnepére?

Hozzászólások

hzsike képe

Csodaszép, igaz szavú, alkalomhoz illő vers.

Szeretettel gratulálok, kedves Laci.

Zsike :)

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Igen, virradunk, mert kell! 

Nagyszerű versed rámutat kicsiny hazánk és a nagyvilág legégetőbb problémáira, amelyek sajnos legszebb ünnepeink egét is befelhőzik. Rajtunk is áll, hogy a borúra minél hamarabb derű jöjjön. 

Bieber Mária képe

Nagyon tetszik. Részleteiben is sok igazság rejlik, és összességében is tanulságos, költőien szép, ünnepi vers.

Köszönettel olvastam.

 

Bieber Mária

(Hespera)