Jelenlegi hely

Forgácsok

Beküldte Csilla - 2015, október 20 - 00:11

Tébláboló kedvű, őszi pillanat,

fejed fölött, hogyha egyszer összecsap

az égtájak minden megbolydult szele,

mondd, a beborult ég mire intene?

Élsz, de életednek nem vagy részese.

Gondolataidban forgácsdarabok,

szétesik világod..., én még maradok,

s megpróbálom újra összerakni azt,

amit lefaragtál, és folyton siratsz,

igaz megbánásod ad némi vigaszt.

Most, a jelenünkből sarjad a jövő,

szükséges megtenni, ami tehető,

legjobb tudás szerint élni, és mivel

bármi lehetséges, ha szívből hiszel,

légy a lángot őrző, s égj te is, ha kell!

hubart

2015, október 20 - 13:25

Szép gondolatok! Jó, ha van aki összeilleszti a széteső világ forgácsdarabjait, és képes a jelen romjain jövőt építeni! :) Gratulálok versedhez!

Csilla

2015, október 20 - 19:37

Köszönöm szépen, kedves Feri, a figyelmedet! Átírtam az utolsó sort. :)

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen