Szerelem és líra - CXCV.
SZÁZKILENCVENÖTÖDIK RÉSZ
Most térhetek vissza a korábban feltett kérdések következő csoportjához:
v Elhiszi még valaki, hogy valaha kifizethetjük az adósságainkat?
Ideje volna minden téren a propaganda helyett a valóságra támaszkodni, és a stratégiát annak megfelelően kidolgozni.
Az, hogy ez a nyomorult ország a közelmúltban felhalmozódott, az egykori hadisarcot százszorosan is meghaladó adósságait valaha is kifizeti, képtelenség. Aki ebben hisz, elmekórtani jelenség.
Ha nem tudjuk kifizetni, akkor ennek megfelelően kell a jövőt terveznünk.
Most következnek azok a kérdések, amelyek közvetlenül a lírával, a költészet feladataival, küldetésével, társadalmi szerepével foglalkoznak.
v Ilyen helyzetben az irodalomnak valóban intertextualitással, fásult semmitmondással, meg „posztmodern” szellemi homokozóval kell játszadoznia, „vendégszövegeket” kell lopkodnia, esetleg komolyabb feladata is van?
v A lírát semmire sem kötelezi az emberiség morális egységének elve? A személyes emberi és költői felelősség?
v Valóban kisstílű elveken alapuló, kvázi-dilettáns poétikára támaszkodó szövegegyvelegekre van szükség, esetleg valódi értékre?
A következő részben ezekre kell felelnem.
Folytatása következik.
Hozzászólások
Csilla
2015, november 6 - 22:33
Permalink
Nagyon jó kérdések!
Nagyon jó kérdések!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2015, november 8 - 18:44
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)