Duna-völgyi szent Tavaszban
Beküldte lnpeters - 2016, április 16 - 23:50
Duna-völgyi szent Tavaszban
Harsog a virágsereg,
Múltnak ágyán elszunnyadnak
A kopott évezredek.
Kárpátok karéja mögött
Kikelet ágya kemény,
Hétköznapi mosolyokban
Nevelkedik a Remény.
Vidám tavasz-lobbanásban
Érlelődik a Derű;
Egyszer mégiscsak elmúlik
Minden, ami keserű.
Duna-völgyi szent Tavaszban
Sír az Élet hangosan;
Csak rajtunk áll, hogy ezúttal
Miféle Jövő fogan.
Magyar, szlovák, szerb remények
Nyílnak bátortalanul,
Egymás ellen soha többé
Egyik nép sem boldogul.
Románok,
Szerbek,
Szlovákok,
Németek,
Meg mi Magunk;
Akárhány nyelvet beszélünk,
Mi mégis egy nép vagyunk.
Duna-völgyi szent Tavaszban
Élünk és sóhajtozunk,
Észre kéne venni végre,
Hogy egy néphez tartozunk.
Hozzászólások
Csilla
2016, április 17 - 12:40
Permalink
Ó, nagyszerű vers és üzenet!!
Ó, nagyszerű vers és üzenet!!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2016, április 17 - 14:33
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2016, április 19 - 12:37
Permalink
A török veszedelem idején
A török veszedelem idején egyek voltunk, egymásért is harcoltunk. Ideje ismét összefogni a minden irányból fenyegető "új pogány" ellen !