János báró
Beküldte Csilla - 2016, november 12 - 21:15
A kolozsvári "bolond magyar" emlékére
Mint hűvös éjben győztes táncot járó
ezernyi tarka álom, víg gomoly,
úgy libben színre tisztes János báró,
kezében ronggyá bomlott, ősi zászló,
szájszegletében meglapult mosoly.
Galamb a vállán, sétapálca koppan
a térnek fényben mosdatott kövén,
szúrós szemével elmélázva, hosszan
Fadrusznak szobrát fürkészi: e honban
akadna még ily büszkefős sörény?
Mellére tűzve hősi plecsnik sorban,
sutyorgó hang leszúr a lélekig:
"magyar bolond ez is, belőlük sok van,
hazátlan, «bozgor», mind belé is rokkan,
hisz elfajzottak már a véreik",
s az őrködő lovas szemébe ásít;
és János báró többé nem jön el,
panasszal indul fel, a Nagy Királyig,
̶̶ mert ő velünk igaz valóra vágyik ̶̶ ,
sejtette tán, a vég milyen közel.
Hozzászólások
Bieber Mária
2016, november 16 - 16:47
Permalink
Tetszik! Gratulálok, kedves
Tetszik! Gratulálok, kedves Csilla!
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2016, november 17 - 18:32
Permalink
Örülök, hogy olvastad és
Örülök, hogy olvastad és köszönöm, Hespera!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/