Hómezőn

Mellkasodra ült a tél nehéz köde,
kínt zihál a szufla, hogyha fojtogat;
hóka arcra festve rózsafoltokat
kéjelegve nézi, nyelved öltöd-e?

Dermedés a sorsod ott, ha gyenge vagy.
Hantra, padkaágyra jár a méla hit,
dobta rég a lét a luxusálmait.
Nagykabát se véd meg, úgy beleng e fagy.

Jégkirály jön égi hóderes lován,
őt predesztinálta sorsa mostohán,
hogy ha erre téved, új csodát tegyen.

Mégse higgye senki, néki nincs szíve,
lám a tájat  itt ezüsttel hinti be:
pusztulása ékes, álma szép legyen!