Apró halálok
Beküldte titus56 - 2017, január 2 - 10:40
Apró halálok
Meg sem érintő apró halálok
kövezik ki a nyugtalan utat,
engesztelést már sohasem várok,
a sor csak emlékek között kutat,
felporzik néha a lépés mögött,
elhagyva a sajgó túlélteket,
és az évgyűrűid mentén törött
ágadban ottfelejted lényeged.
Titokban már mindent elmeséltem,
kihagyva mind, ami lényegtelen,
hogyan lebegtem veled a kékben,
de magamat még meg kell fejtenem.
Ha összerakom bennem a képet,
keretbe foglalsz, lógok a falon,
s ha az üveg mögött megidézlek,
talán az az egyetlen alkalom,
hogy elkezdenek a színek élni,
míg én távozó lépted hallgatom.
Hozzászólások
Bieber Mária
2017, január 5 - 22:49
Permalink
Kedves Titus! Különleges,
Kedves Titus! Különleges, mély értelmű és megérintő versedhez szívből gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)