Hideg téli béke

Mint régi téli képeslapokon,
Minden fehér...

A háztetőn,
A fákon,
Hó remeg;
Havas járdákon
Havas emberek.

Tejszínű a házak fagyos fejéke,
Fehéren bólogat
A hideg, téli béke...

Hideg téli béke....

Amerre kiterjed a szemhatár,
Ül csendesen
A hófehér halál...

A hideg fény a fagyban nem fakul,
Vár fehéren
És makulátlanul...

Az anyag pompás
Hófehér hatalma,
Szép, mint
A közöny végtelen
Nyugalma...

Közönnyel néz az égre
A hideg, téli béke...

 

Hozzászólások

hubart képe

Szép, hangulatos téli vers, és most sem marad el a sorok közötti mindanivaló! 

zelgitta képe

Tényleg: mint egy régii képeslap...

A modern kor embere, legalábbis innen nézve és rám kivetítve, úgy van a hóval, mint az ajándékot izgalommal váró gyermek. Sajnos, mostanåban a természet még ezt a ritka örömet is szűken méri, legalábbis itt, N. Ország északi részén már évek óta csak mutatóban hull egy- egy pehely, pedig mennyire vágynek egy kis fehér tisztaságra, legalább a szemnek...( Persze, jóból is megárt a sok, főleg, ha gyilkos faggyal jár...)

Jó volt olvasni, legalább olvasni...

üdvözettel,

Brigitta