Tavaszi zsongás

A nagy berek fél fele nád,
nádsípon szól a szerenád.
Három füstös rigó fújja,
peng a cinke sarkantyúja.

Harminc nap és harminc éjjel
a böjti szél hordja széjjel.
Csér csőrétől zeng a halom,
lesz itt vidám lakodalom!

Varjú vág egy avas diót,
érti a csíz a csíziót.
Meglesi a fülemüle,
hogy a neje fészkén ül-e.

Unokámnak mesét mondok,
miért undok a vakondok:
alagsori vakondlakon
nem lát ki a vakablakon.

Egy eb épp ott kapar lyukat,
fogatlan már, de még ugat.
Bárányfelhőt néz az égen,
juhász mellett szolgált régen.

Büszkén lépked, mint a pandúr
Marcipán, a nyalka kandúr.
Majd hirtelen fára mászik,
edzést tart a macskanászig.