Merre jársz?

Merre jár vajon a kedvesem?

Elveszett, vagy kerül engemet?

Gondoltam, titokban meglesem.

Fél napja nem láttam – hol lehet?

Köröttem minden tárgy útba’ van,

csak csetlek és botlok én sután;

zaklatott vagyok, oly nyugtalan,

így telik egy egész délután.

Hiánya szívemben itt sajog,

már apró árnyakra rettenek,

neszek is bántanak, kis zajok,

türelmem a sátán vette meg.

A vágyam estére fényt talál,

megmenti tétova lelkemet;

szerelmem, mint kegyes, szép halál,

gyönyörű testébe eltemet.

Történjen bármi, és bármikor,

e forgó világi színpadon,

nincsen oly erő, mely eltipor,

míg egymást szeretjük ily nagyon!