Nyáresti búcsú

Unva bámul már a határ
szépiaszín képeket,
búsan nyög a barna batár,
a ló lassan lépeget.

Fárad a fény, opál, achát
nem kápráztat népeket,
a nap kimulatta magát,
és most továbblépeget.

Nem márt ecsetet a kékbe 
a piktor, csak nézeget,
ötvösmester ver az égbe
aranypitykét, rézszeget.

A hold hétmérföldes csizmát
húzott lépni réteket,
lápnak susog a nád: viszlát,
álmodj nagyon szépeket!

(Ne vegyétek tőlem zokon,
búcsút intek felétek,
nem ülök a nyakatokon,
mára elég. Lelépek.)