Alkonyég

 
Az alkonyég dohogva rezdül,
rőt könnye most csorog keresztül
létünk tengelyén.
 
Surrog hajónk, s egy régi ének
a félelem csahos ebének
torkán lángra kap.
 
Piros vizek között jajongva
aranycsapást vetít a csonka
fénnyel telt edény.
 
Remény szorít, azsúros kelme,
bomlott szívem köré tekerve
vérző rongydarab.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Ó, de remek! Nagyon tetszik! Gratulálok, kedves Csilla! 

Csilla képe

Köszönöm szépen, Feri! :) Az utolsó strófára még van két variáció és ugyanennyi a címre is, gondolkodom a javításon.

 

titus56 képe

Csilla drága, ez egészen pazar.

Csilla képe

Örömmel hallom.:)  Köszönöm, hogy benéztél és szóltál, ritkán teszed...

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek vers, örömmel olvastam.

Erzsike

Csilla képe

hzsike képe

Gyönyörű, megérintő, szép versedet szeretettel olvastam, Csillám.

Ölellek:Zsike :) 

Csilla képe

Szeretettel fogadtalak Zsikém, mint mindig! :)