Ugor(j), vagy török!

A Magyar Legenda turáni, de átok;
Hunor korcs fajzata, gondunk lesz reátok!
– mennydörgött fenn Bécsben pár agyafúrt osztrák,
hogy e büszke sarjat tudatától fosszák –
Ne lovon portyázzon, halásszon a szittya,
majd dicstelen múltja a sírba taszítja!

Ugorj hát, vagy török! – szólt fentről a parancs,
és ugrott a csóró, bár jobb volt a narancs,
a mennyei sörbet, a csábos törökméz,
boldogult ősapánk tajgai ködöt néz.
Hadd bőgjön a herélt csodaszarvasbika,
nesze neked, magyar pusztaromantika!

Fentről diktálták a múltunk és a hitünk,
azóta magunknak légvárat építünk.
Körbe is bástyáztuk ok nélkül, vagy okkal
ezeregy mesével, hamis mítoszokkal.
Önjelölt váteszek, kavargó szép káosz  –
de a tudós fejek nem nyúlnak témához!

*

Nem fér a bőrében, forrong a rossz világ,
születnek nemtelen, globális doktrínák.
Tévhitekkel oltják, aki még nem beteg,
adósságcsapdában a kicsiny nemzetek.
Ki önként nem dől be, mások verik fejbe,
úgy vetik kábultan olvasztótégelybe.

Sutba vágva minden erkölcsi értéket
a humán kultúra csúfosan ér véget.
Arctalan az élet, a pénz lett a sztenderd,
a tőke nem ismer se Istent, se embert!
Jó Buanarotti, megvan még a véső?
Faragj egy új Mózest, ameddig nem késő!

2017. aug. 20.