Szent óra

Felhők közt nem jártam még soha,
repülni akarva sem tudok,
de sorsom itt lenn sem mostoha.
A bőrét viszi az ostoba
olcsón a vásárra, mint tulok,
ha teste lázálmát kergeti,
úgy kell neki!
 

Mint sárból szakasztott kis darab
jól érzem magam a földön is.
Ha szemed felragyog, mint a nap,
a lelkem aranyló szárnyra kap,
nem szúr a talpamba-tört tövis,
s tollamat szoktatom tempóra
– ez szent óra!