A határon
Beküldte Csilla - 2017, november 21 - 22:41
Kigyúlt a lámpasor, fehér folyam
ereszkedett alá a Csenger útra,
nyugalmas áradása épp olyan,
akárha túlvilágok csendje búgna.
Kocsik között november őgyeleg,
s a tülkölésre néha összerándul,
országhatárig elfutó jelek
beszélik át az éjszakát románul.
Ködökbe foszlott Szatmárnémeti,
kis vámos néz az ablakon be nyeglén,
megkér, mivel a ly-et nem ismeri,
betűzzem el nevem a népe nyelvén.
Egy eb figyel, szemében túl nagyok
a fények és ragyognak biztatásul,
olyan kóbor talán, mint én vagyok,
emitt a múlt, amott a semmi tágul.
Hozzászólások
Bieber Mária
2017, november 22 - 15:12
Permalink
Tetszik versed, kedves Csilla
Tetszik versed, kedves Csilla. A jambusaid is remekül sikerültek. Egy nyári emlékem jutott eszembe, amikor éjszaka léptük át a határt, és nagyon hasonló tapasztalataink voltak.
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2017, november 23 - 12:06
Permalink
A magyar-román határ volt?
A magyar-román határ volt? Nekem számos ilyen és hasonló emlékem van. Köszönöm, kedves Hespera, hogy olvastál és szóltál.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2017, november 22 - 16:42
Permalink
Előttem van az út...
Előttem van az út... Megfestetted.
lnpeters
2017, november 22 - 18:02
Permalink
Remek!
Remek!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2017, november 23 - 12:05
Permalink
Köszönöm szépen Irénke és
Köszönöm szépen Irénke és Laci!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/