Ne hagyd magad!

(Shakespeare 6. szonett - fordítás)

Ne hagyd, ne még megölni szép nyarad
a tél kezétől így idő előtt;
a párlatába sűrített zamat
eltarsolyozva őriz új erőt.

És kölcsönadni nem tilos dolog,
adósod érte boldogan fizet;
ha nincs utód, a tőke nem forog,
magad helyett nevelj akár tízet!

Kifogni rajtad immár nem lehet,
emígy leszel te tízszer boldogabb,
ha menni kell, halál se nyer veled,
tíz ifjú állja körbe sírodat.

Te szép vagy, és okos, sivár a hant,
ne fenje férge rád fogát alant!