Február

 
A kertek alja gyapjas,
megduzzadt hógolyó,
pacsirta áll egy ágon,
jövőnket jósoló.
 
A csőre összefagyva, 
úgy alszik, szinte fél,
hogy nem virrad fel újra,
utolsó lesz e tél.
 
Ritkábban szólok én is,
hangomban nincs szigor,
ritkábban, csendesebben,
s meggondolom, mikor.
 
Mint vendég, hogyha indul,
szemem már messze néz;
hogy elkísérj daloddal,
ébredj, kicsiny zenész!
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Kedves, szép tavaszváró vers! Az elejétől a végéig "fokozódik  a helyzet", a zárás pedig telitalálat! :) 

Csilla képe

:) Köszönöm szépen a figyelmedet és szavaidat, kedves Feri!

 

Haász Irén képe

Nagyon tetszik, szépen építetted, megfog a ki nem mondott vágyakozás.

Csilla képe

Örülök, köszönöm szépen!

 

Z.Konkoly Juci képe

Kedves Csilla!
Nagyon tetszett a tavaszváró versed, és bízom benne, hogy meghallotta a hívásod és ébredni fog a "kicsiny zenész"

Csilla képe

Reméljük! Köszönöm szépen, hogy elolvastad és hozzászóltál, kedves Jutka.

 

Vaskó Ági képe

Kedves Csilla!

Szépen felépített versed remélem, idecsalogatja a tavaszt.

Én már ragyogok tőle.

Köszönöm.

Vaskó Ági

Csilla képe

Örülök a ragyogásodnak, kedves Ági! :-) Köszönöm a kedves szavaidat.

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Én is elhalkultam kicsit, szép versedet jó volt olvasni.

Erzsike

Csilla képe

Örülök, ha jó volt, kedves Erzsike. Kell néha az elcsendesedés, nem lehet mindig pezsegni. :)

 

lnpeters képe

Hamar megszerettem ezt a verset!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Nagyon örülök, köszönöm! :)