Ézsaiás
Beküldte Csilla - 2018, március 1 - 09:42
Azóta hívsz és emlékszel nevemre,
mikor még jó anyámnak méhe ringatott.
Nem volt, ki Tőled vissza- s elperelne,
neked születtem. Féltem, vágytam is karod.
Megtisztítottál, s mint parázs az ajkon,
szavam pirít, ítéleted zsong nyelvemen:
nem engedem, hogy népem megtagadjon,
pusztuljatok, ha pártot üttök ellenem!
Nyilam legyél, igazság hordozója,
megromlott szíveteknek férgét tépve ki!
Mosdj meg, sietve menj a nagy folyóra
Moábnak lánya s Júda minden népei!
És jaj, Sion, bálványaid ledöntöm,
királyi széked nélkül ülj a földre le!
Addig nem nő új sarj a cserfatörzsön,
amíg kevélykedésed testet öltene.
Kik elhagynak, örökkön égni fognak,
nyöszörgés kél a vén gyehenna partjain;
fordulj Felém, adj fényt a holnapoknak,
ha nem teszed, iszonytató nagy lesz a kín.