Mióta elmentél
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, május 19 - 17:54
Az a szálkás fény ma is sebzi a szemem,
azóta könnyezek, folyton-folyvást.
Mióta elmentél, lelkemben havazik,
kemény tél szorongat, s tavaszt már nem remélek.
Éretted, vagy miattad szenvedek, majdnem mindegy.
Szalagosra rongyolódik az éjszaka,
bőrömet dörzsöli az idő kérge,
s rám ölti nyelvét, a király bohóca:
- tán látja, még nála is szánnivalóbb vagyok.