Jelenlegi hely

Bányászlét

Beküldte hzsike - 2018, szeptember 1 - 11:04

H.Gábor Erzsébet

Bányászlét

Apámnak szent volt a fekete szén,

rúnákat rajzolt az eres kezén,

a bőre kiszáradt, akár a kút,

emlékén ünnepi talár a múlt.

Emlékszem, esténként csókot adott,

kérdeztem, s ő meg csak bólogatott,

sosem volt beszédes, várta a kas,

s hajnalban jött mikor szólt a kakas.

Fáradt volt mindig, de elégedett,

örült, hogy mindennap elénk tehet

anyám, egy friss cipót, meleg levest,

s bánatot űzni egy erős felest.

Hős volt az én apám, valódi hős,

görnyedten járt, pedig nem volt idős,

naponta túlélt egy igaz mesét,

a csákány kikezdte inas kezét.

A gondot sohase hozta haza,

sose volt egyetlen panasz szava,

köztünk a jégszíve felengedett,

amíg a szeretet melengetett.

Ég a tűz, parázslik benne a szén,

akár a feltámadt halott remény.

Ugyanígy parázslott apám szeme,

miközben ölelt a meleg keze.

Csilla

2018, szeptember 16 - 14:00

Haász Irén

2018, szeptember 16 - 16:14