Jelenlegi hely

Gereblyenyél

Beküldte hubart - 2018, szeptember 13 - 17:12

Nyáridőnek nagy az ára,

úgy iramlik hétre hét;

mikor írtam utoljára?

Nem tudom az idejét!

A sors ezer tervet szőhet,

és nem élek hiába,

ha a maradék erőmet

fogom hasznos igába.

Kertészkedtem nem keveset,

voltam paraszt, pesztra, ács,

a kezemből ki nem esett

metszőolló, kalapács.

Újat azzal most se mondok,

hogy csipkedtem magamat,

néha úgy nőnek a gondok,

mint a kóros daganat.

Bár nehéz a hőség járma,

jön a szelíd, józan ősz,

boldog ember, akit már ma

elkerül a kocsmagőz.

Megváltani a világot,

hangos szóval nem lehet,

a gereblye szájba vágott,

elnémítva engemet.

Megmutatta, hol a helyem,

mettől meddig az enyém:

szerény ember éljen tejen,

s üljön meg a fenekén!

Csilla

2018, szeptember 16 - 13:47

Csak csínján azért a sok munkával, nehogy baleset legyen belőle! :)) Tetszik a versed.

hubart

2018, szeptember 17 - 12:20

Köszönöm szépen látogatásodat, kedves Csilla! :)