Krédó
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, október 17 - 18:33
Ne kövessél engem, nem tartok sehová.
Csak egyik lábamról állok a másikra.
Mialatt forgószél tépi le rongyruhám,
viharvert testemtől sem esem pánikba.
Ha jönnél is velem, bánnád azt, tudom én.
Megfordulnál hamar, igen nagyon hamar.
Nem árul már lelkem a közhely asztalán,
mosolyom romlottan savanykás szót takar.
Ne csatlakozz hozzám, én másfelé megyek.
Felemelve fejem, délcegen, egyedül.
(Vagy lógatva orrom, bávatagon, sután...)
Lényemben a lényeg, megélve szerepül.
Ha tehetném egyszer, elvinnélek téged.
Magamba, énbelém egy belső túrára.
Génembe, vérembe láthasd belefolyva,
mint épül naponta lelki-testem váza.
(átirat, 2018. október)